A Rákóczi Szövetség hagyományos támogatásával kaphattuk meg az esélyt, hogy az idei évben is eljuthassunk egy határon túli közösséghez, hogy együtt ünnepeljük meg az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc évfordulóját.

Most a felvidéki Tornalja településre utaztunk, ahol Cselényi Krisztina, a helyi gimnázium diákja, az ottani „rákóczis” ifjúsági szervezet tagja fogadott bennünket. A programunk megszervezésében mellette nagy segítséget nyújtott még Vincze Norbert tanár úr, aki azonban Csíkszeredában töltötte az ünnepet, ezért nem találkozhattunk vele, ám fáradozását ezúton is szeretnénk megköszönni. A helyi hagyományokat követve, megérkezésünk után belevetettük magunkat a programok sűrűjébe, ugyanis március 14-én 16.00 órától kezdődött a református templomban az istentisztelet, amely amellett, hogy ünnepi, azért is különleges, mert ökumenikus volt. A keresztény egyházak felekezetei közül a házigazda református mellett, evangélikus és római katolikus igehirdetést is hallgathattunk. Az istentiszteletet követően átvonultunk a templommal szomszédos Kazinczy iskola kertjébe, ahol részt vettünk a megemlékezésen és az azt követő koszorúzáson. Az ünnepi műsort a helyi alapiskola kisdiákjai kezdték. A kisdiákok énekkara, lelkes szavalataik és ízes gömöri beszédük mindenki számára megadta azt az alaphangulatot, hogy mindenki kicsit forradalmárnak érezhesse magát. A műsort követően Kun Ferenc úr a Rákóczi Szövetség részéről tartott kitűnő szónoklatot, a forradalomra emlékezve és a határon túli közösségeknek szóló mondandójával nagy sikert aratott. Az ünnepi beszéd után a mi diáktársaink előadása következett, mely egy rövid, de szép részlete volt az iskolánkban bemutatott műsornak. A helyi közönség nagyra értékelte fáradozásunkat, és a tapsok mellett, többek között a tornaljai polgármester asszony dicséretét is kivívtuk. A továbbiakban egy kopjafa megkoszorúzására került sor. A helyi szervezetek mellett mi is vittünk koszorút, melyet kísérőnk, Remeczki Imre tanár úr helyezett el az emlékhelyen. Ezt követően elfoglaltuk szállásunkat, mely a városka központjában volt. Az este folyamán volt lehetőségünk a helyi diákokkal való találkozásra, beszélgetésekre, melyek megalapozhatnak egy további szorosabb kapcsolatot is, mind az iskoláink, mind az egyes személyek között.

Március 15-én, a nemzeti ünnepünkön a gömöri vidék szépségeit, látnivalóit vettük célba. Az első helyszín a domicai cseppkőbarlang volt, mely az aggteleki Baradla-barlang szlovákiai folytatása. A barlangban egy órát töltöttünk, megismerve a csodálatos földalatti világot képező cseppkőképződményeket, melyekről eddig csak földrajzi tanulmányainkból hallottunk. A barlangtúra után meglátogattuk Rozsnyó városát. A hangulatos kis bányaváros főterén kísérőnk tartott egy rövid  tájékoztatót a város nevezetességeiről. Sajnos, az Őrtoronyba nem tudtunk felmenni, mert éppen hétvégén tart zárva, ami elég érdekes volt számunkra. A Főtéren szép gótikus házakat és barokkos templomokat láttunk, valamint Andrássy Franciskának az emlékművét, aki jó patrónusa volt a városnak, mint ahogy a környéket évszázadokig birtokló család is. Az Andrássy-család a továbbiakban is programunk középpontjában maradt, ugyanis utunk következő állomása a híres nemesi família épségben megőrzött betléri kastélya volt. A kastélyparkon keresztül jutottunk el a romantikus formában átépített épülethez, melyet nagyjából egy óra alatt jártunk körbe. Az idegenvezetőnk elmondása szerint 44 helyiségen haladtunk keresztül, egyik ámulatból a másikba esve. A több mint 400 festményről nemcsak az Andrássyak köszöntek vissza, hanem a család ismertebb tagjai által végrehajtott vadász és történelmi tettek is. Betekintést nyerhettünk egy főúri család mindennapjaiba, a lakosztályokon, szalonokon keresztül a csodálatos könyvtáron át a különféle gyűjteményekbe, melyek hozzátartoztak a korabeli főnemesi háztartásokhoz. A kastély megtekintése után hazafelé indultunk. Útközben integethettünk a térség másik, sokáig kiemelt látványosságaként számon tartott épületének, a krasznahorkai várnak, mely falairól nem a tárogató hangzik messze, hanem az építkezés zaja, hiszen a 2012. évi szörnyű tűzvész pusztítását még napjainkban is igyekeznek eltüntetni. Mielőtt azonban végérvényesen elhagytuk volna a gömör-tornai vidéket, még egy csoda kedvéért elidőztünk egy órácskát. Ez a különleges hely pedig a Szádelői-völgy volt, mely formavilágával az erdélyi Békás-szorost idézte fel, megmutatva számunkra, hogy az egykori Magyarország milyen csodálatos természeti értékek tárháza is volt a kulturális emlékeken túl. A völgyben tett sétát a rosszabbra forduló időjárás sem tudta elrontani, hiszen a hatalmas sziklafalak tövében az ember inkább biztonságban érezte magát, semmint félelmet keresve nézegetett volna felfelé. Ezután, már a tornai vár romjait elhagyva, hamarosan hazaérkeztünk, egy nagyon szép tartalmas utat hagyva magunk mögött. A kirándulás támogatásáért ismét köszönetet szeretnénk mondani a Rákóczi Szövetségnek, hiszen megismerhettünk egy másik magyar közösséget, bepillantást nyerhettünk életükbe, hagyományőrzésükbe, valamint varázslatos tájakat és történelmi emlékeket láthattunk.

 

A Sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium 9/D osztálya